Alekszandr Puskin

Alekszandr Szergejevics Puskin oroszul: Александр Сергеевич Пушкин (Moszkva, 1799. június 6. (orosz naptár szerint: május 26.) – Szentpétervár, 1837. február 10. (január 29.)) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője. Ereiben anyai dédapja, Abram Petrovics Hannibal Nagy Péter cár abbesszín tisztje révén (ki tábornoki rangig jutott) afrikai vér is csörgedezett. Erről szól Puskin Nagy Péter szerecsene című elbeszélése. 1811-től a Pétervár közelében fekvő Carszkoje szelo-i líceum növendékeként mutatta meg először tehetségét. 1817-ben elvégezte a jóhírű gimnáziumot. Még ugyanebben az évben belépett a Zöld lámpa nevű irodalmi társaság tagjainak sorába, mely kapcsolatot tartott a dekabristákkal. Kitiltották az egyetemről, de ekkor már megalapozott költői hírneve volt. Mivel egymásutánban születtek lázító hangú költeményei, a cár 1820-ban száműzte. Először Kisinyovba került, majd Odesszába, a Krím-félszigetre. A száműzetés ideje alatt bejárta a félszigetet és a Kaukázust. Úti élményei megjelennek a Kaukázusi fogoly és a Bahcsiszeráji szökőkút című műveiben. 1824-ben visszatérhetett Oroszországba, de anyja Pszkov környékén fekvő mihajlovszkojei birtokát nem hagyhatta el.