David Herbert Richards Lawrence

David Herbert Richards Lawrence (1885. szeptember 11. – 1930. március 2.) 20. századi angol író volt, aki sokféle műfajban mutatta meg ragyogó tehetségét, köztük regényekben, kisregényekben, novellákban, versekben, színpadi művekben, drámákban, esszékben, útikönyvekben, festészetben, fordításokban, irodalmi kritikákban és személyes levelezéseiben. Könyvei a modern kor és iparosodás embertelenítő hatásainak alapos vizsgálatáról tanúskodnak. Lawrence-t kemény kritikái miatt hivatalosan körözték, cenzúrázták és félreértették kreatív munkáit élete második felében, és emiatt önként száműzetésbe vonult. Halálakor egy tehetségét elpazarolt őrültnek tartották. E. M. Forster azonban egyik írásában megvédte Lawrence-t, mintegy kinevezve őt a koruk legnagyszerűbb újító regényírójának. Ma már általánosan is elfogadták Lawrence zsenialitását, és a modern angol irodalom egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon. Arthur John Lawrence – éppenhogy írástudó bányász – és Lydia Beardsall – iskolai tanárnő – negyedik gyermekeként Lawrence egy nottinghamshire-i bányavárosban töltötte gyermekkorát. Szülőhelye ma múzeum. A munkásosztálybeli élet nehézségei és a szülők civakodásai rányomták bélyegüket Lawrence művészetére. Tanulmányait három hónapra felfüggesztette. Egy gyárban dolgozott, azonban azt tüdőgyulladás miatt ott kellett hagynia. Lábadozása során gyakran ellátogatott a Haggs farmra, a Chambers család birtokára, ahol barátságot kötött a család egyik tagjával, Jessia Chambersszel. Ez annyiból fontos, hogy közös könyvszeretetük meghatározó volt irodalmi szempontból. 1902 és 1906 között egy eastwoodi általános iskola tanáraként dolgozott, és csak ezután szerezte meg tanári diplomáját a nottinghami egyetem főiskolai karán (University College Nottingham) 1908-ban. Ekkoriban már írogatott verseket, és Laetitia című regényének néhány fejezete is elkészült, ami később a The White Peacock címet kapta. 1907 végén megnyert egy kisregény pályázatot, melyet egy nottinghami újság rendezett.