Erich Maria Remarque

Erich Maria Remarque, valódi neve Erich Paul Remark (náci híresztelések szerint Kramer), (Osnabrück, Németország, 1898. június 22. – Locarno, Svájc, 1970. szeptember 25.) német pacifista és antifasiszta író. Katolikus munkáscsalád gyermekeként született. Apja Peter Franz Remark (*1867 június 14., Kaiserwerth), anyja Anna Maria Stallknecht (*1871 november 21., Katernberg). Édesanyja iránti tiszteletből később felvette annak középső nevét, s a Remarque-ból Remarkra németesedett családnevét visszaváltoztatja Remarque-ra. Tizenhat évesen kezdett el írni, esszéket, verseket s egy regénnyel is megpróbálkozott, amelyet később, 1920-ban fejezett be Álomzug címmel. Tizennyolc évesen besorozták katonának. 1917 június 12-én a Nyugati frontra került, ahol július 31-én bal lábát, jobb kezét, illetve a nyakát repeszdarabok sebesítették meg. Katonai kórházba került, s a háború végéig ott is maradt. A háború után több állása is volt, többek közt könyvtáros, üzletember, tanár, újságíró és szerkesztő. 1925-ben elvette első feleségét, Ilse Jutta Zambonát, akitől nemsokára el is vált, aztán 1938-ban újra elvette. 1929-ben megjelent háborúellenes remekműve, a Nyugaton a helyzet változatlan, mely hatalmas sikert aratott. A könyv feltárja a front legembertelenebb körülményeit, melyben az éhínség, a sár, a sérülések, a patkányok és a betegségek legalább annyira veszélyes ellenségek, mint a szemben álló hadsereg. Hitler hatalomra jutásakor az író műveit nemzet- és becsületellenesnek minősítették és nyilvánosan elégették, az íróról elterjesztették, hogy nem vett részt az első világháborúban, s hogy zsidó származású, s hogy a neve nem Remarque, hanem Krámer. Mindez persze náci koholmány volt, de propaganda-gépezetük hatásosan tette a dolgát. Remarque 1933-ban Svájcba emigrált. 1939-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált első feleségével, 1948-ban tért vissza Svájcba és ott élt egészen haláláig.