George Gordon Byron

George Gordon Noel Byron Lord of Newstead (London, Anglia, 1788. január 22. – Missolonghi, Görögország, 1824. április 19.). Percy Bysshe Shelley és John Keats mellett ő volt az angol romantikus költészet egyik legismertebb képviselője. Angol arisztokrata családból származott, apja nagy múltú, nagy tekintélyű főúri család sarja volt, azonban kártyás, részeges, szenvedélyes párbajozó. Anyja skót kálvinista család lánya volt, aki miatt apja anglikán családja Byront és anyját elutasította. Szülei viszonya, természetük összeférhetetlensége miatt nagyon korán megromlott, így apja elhagyta őket és Franciaországba ment. Később amikor egy szabálytalannak minősülő, halálos kimenetelű párbaj miatt gyilkossággal vádolták, agyonlőtte magát. Mivel az anyját annak családja és a férje családja is kitagadta nagy szegénységben nevelte fel az akkoriban George Noel Gordon nevet viselő fiát. Byron szegény gyerekként nőtt fel, ráadásul anyja nyomoréknak tartotta és mondta, mert születésekor az egyik lábfeje torz volt, és emiatt később sántított. 1798. május 21-én Byron nagybátyja meghalt, de mivel utódai nem voltak a gyermek Byron örökölte a vagyont és a címet, így ő lett Newstead ura, a VI. Byron báró. Tanulmányait az Aberdeen Grammar School-ban kezdte, majd 1801-ben a Harrow School-ba került, ahol egészen 1805-ig maradt. Itt tagja volt az iskola krikett csapatának. Ezekután a cambridgei Trinity College-ben tanult, ahol kitűnő minősítéssel végzett. Első verseskötetei, a „Múlandó versek” címmel (1806), „A tétlenség órái” (1807) ezekben az években, diákkorában jelentek meg. Miután visszatért Cambridgebe, megismerkedett John Cam Hobhouseal, a whiggizmus liberális képviselőjével. 1808-as év első felétől érzelmi és érzéki élete kalandossá vált, melynek következményeként megbetegedett. Gyönyörűségét lelte abban, ha botrányt okozhatott, féktelen, vad természetű volt, a komoly folyóiratok minden politikai oldalról szidalmazták, Brougham, az Edinburgh Review kritikusa hevesen támadta. A kritikára kritikával válaszolt, Pope stílusában megirta az „Angol dalnokok és skót kritikusok" című művét melyben az ismertebb írókat, költőket, esszéistákat parodizálta, nevetségessé téve a kor irodalmát Megszámlálhatatlan szerelmi viszonya volt életében, az előkelőségek mellett, az alacsonyabb társadalmi rétegekből is voltak szeretői, mely kapcsolatokból több törvénytelen gyermeke származott. De a szabados erkölcsű emberek is megsokallták azt, amikor féltestvérét Augustát ejtette teherbe. Az évek múlásával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy biszexuális.