Salman Rushdie

Sir Ahmed Salman Rushdie (Bombay, 1947. június 19. –) indiai születésű brit író. Apja, Anis Ahmed Rushdie Cambridge-ben végzett üzletember volt, anyja, Negin Bhatt tanárnő. Salman az egyetlen gyerekük. Regényeinek nagy része az indiai szubkontinensen játszódik. Bombayben nőtt fel, diplomáját Angliában, a cambridge-i King’s College-ban szerezte. Elbeszélő stílusa, amely vegyíti a mitikus és fantasztikus elemeket a való élettel, kapcsolatba hozza a mágikus realizmussal. 2004-ben nősült meg negyedszer, felesége Padma Lakshmi, az ismert indiai modell, színésznő volt, 2007-ben elváltak. Rushdie a PEN Amerikai Központ elnöke volt 2004-től 2006-ig, és tagja a brit Királyi Irodalmi Társaságnak (Royal Society of Literature). Írói karrierje a Grímuszszal kezdődött. A sci-fi-be hajló, fantasztikus mese nagyrészt hidegen hagyta a közönséget éppúgy, mint az irodalomkritikusokat. Következő regénye, Az éjfél gyermekei azonban világhírűvé tette, és a mai napig ezt tekintik legjobb művének, amely nagy hatást gyakorolt a következő évtized angol nyelvű indiai irodalmára. A könyv elnyerte a Booker-díjat, sőt 1993-ban a legjobbnak választották a díj első 25 évének nyertesei közül. A művet Indiában a Nehru–Gandhi-dinasztia elleni támadásként fogták fel, és az író kénytelen volt elhagyni hazáját az életveszélyes fenyegetések miatt. Az ügy nagy nyilvánosságot kapott, ez pedig fellendítette a könyveladásokat; ezt a „kampányt” később sikerült megismételnie. A sikert követően egy rövid regényt írt, a Szégyent, melyben a pakisztáni politikai zűrzavart ábrázolja, hőseiben Zulfikar Ali Bhutto és Zia ul-Haq tábornok alakját idézve. A mágikus realizmus stílusán túlmenően mindkét regényt erős emigráns-tudatú nézőpont jellemzi. Az íróra a modern irodalom is nagy hatást gyakorolt. Az éjfél gyermekei történetében visszaköszön Günter Grass Bádogdobjának témája, mely művet Rushdie írói munkássága ihletőjének tartja, a Sátáni versek esetén pedig egyértelmű Mihail Bulgakov A Mester és Margaritájának befolyása. Későbbi munkáiban a nyugati világ felé fordult. A mór utolsó sóhaja az India és az Ibériai-félsziget közötti gazdasági és kulturális kapcsolatot kutatja, a Talpa alatt a föld-ben pedig az amerikai rockzene Indiára tett hatása játszik fontos szerepet. Az éjfél gyermekeit sokat dicsérték, mint legjobb, legegyenletesebb és legihletettebb munkáját, de egyetlen, 1989 utáni műve sem kapott annyi kritikát és okozott akkora felzúdulást, mint a Sátáni versek.