Ray Douglas Bradbury (Waukegan, Illinois, 1920. augusztus 22. – Los Angeles, 2012. június 5.) amerikai író, a science fiction irodalom egyik óriása. Jelentősége nem csak művei minőségében nyilvánult meg, hanem abban is, hogy a sci-fi műfaj jelentős időszakában, az 1950-es években már aktív író volt, így a műfajra írásai hatást gyakoroltak ebben a fontos korszakban. Bradbury művei számos kortárs és későbbi írót inspiráltak, a műfaj egyik „nagyjának” tartották. 1920-ban született, Leonard Spaulding Bradbury és Ester Moberg Bradbury svéd emigránsnő legidősebb fia. Idilli életet élt Waukeganben, amelynek emlékét később több novellájában is felhasználja. Kedvenc írói L. Frank Baum, Jules Verne és Edgar Rice Burroughs voltak. 1931-ben 11 évesen kezdett el írni a Buck Rogers-történetek hatására, jobb híján csomagoló papírokra. 1934-ben családja Los Angelesbe költözött, ahol középiskolai tanulmányai mellett a színjátszó csoportba is járt, és megismerkedett néhány hírességgel is. Az iskolában tanárai felismerték írói tehetségét, így a színészi ambíciók helyett az írói pályát ajánlották neki. 1938-ban befejezte a középiskolát, és csatlakozott a Los Angeles-i Science Fiction Társasághoz, ahol számos meghatározó kortárs íróval találkozhatott. Habár egyetemi tanulmányait nem tudta fizetni, és ez nagyon kedvét szegte, de munkája mellett továbbképezte magát. Tíz éven keresztül, heti háromszor éjszaka könyvtárakba járt, miközben folyamatosan írt. Hatással voltak rá - többek között - a Flash Gordon-képregények. 1938 és 1942 között újságot árult és gépíróként is dolgozott Los Angelesben. 1938-ban publikálta a „Hollerbochen's Dilemma” című novelláját a szerény példányszámú „Imagination!” fanzinban, ekkor még díjazás nélkül. 1939-ben saját kiadványt készített „Futuria Fantasia” névvel, amelyben szinte csak az ő írásai jelentek meg, annak ellenére, hogy ekkor még ő maga sem tartotta magát jó írónak. Első publikációja - amiért honoráriumot is kapott, (15 dollárt) - a Pendulum volt, ami a Super Science Storiesban jelent meg 1941 novemberében. Ezután a „Thrilling Wonder”, majd a „Planet Stories” magazinokba írt. 1942-ben írta meg a The Lake (A tó) című művét, amelyben már jobban megmutatkozott egyéni stílusa. Szemproblémái miatt a világháború idején nem tudott a hadseregbe jelentkezni, így - írói sikerének köszönhetően - főállású író lett. 1945-ben a A nagy fekete-fehér játszma című novellája bekerült a „Legjobb amerikai novellák” című válogatásba. 1947-ben megnősült, felesége Marguerite "Maggie" McClure lett, akivel korábban egy könyvesboltban ismerkedett meg munka közben. Felesége segítette Bradburyt írói munkájában is. A házasságból négy lányuk született: Susan (1949), Ramona (1951), Bettina (1955) és Alexandra (1958). 1947-ben jelent meg első novelláskötete, a Sötét karnevál. 1950-ben írta az egyik leghíresebb művét, a Marsbéli krónikákat. A mű határozott társadalomkritika, miközben az atomkor félelmeit is megjeleníti, hirdeti az egyszerű emberi élethez való ragaszkodást és az ellenállást mindenféle rasszizmussal és cenzúrával szemben. Művét úgy jellemzi, hogy inkább fantasy, mint sci-fi, habár a fantasy meghatározás alatt a tudománytól eltérő „képzelt” világot érti. A Fahrenheit 451 című regényét 1953-ban adták ki. Ebből készítette el Truffaut emlékezetes, 451 Fahrenheit című kultuszfilmjét. Napjainkban a Fahrenheit újbóli filmre vitele Mel Gibson cégénél is szóba került.