Ivan Szergejevics Turgenyev (Ива́н Серге́евич Турге́нев, Orjol, Oroszország, 1818. november 9. – Párizs, Franciaország, 1883. szeptember 3.) orosz író, drámaíró, legismertebb műve az Apák és fiúk című regénye. Turgenyev előkelő nemesi családból származott, felmenői között tatár hercegek is voltak. Édesapja a cári lovasság ezredese volt, édesanyja a dúsgazdag Lutovinov családból származott, Turgenyevék egy óriási birtokon éltek, ahol a család jórészt franciául érintkezett egymással, de a gyerekek megtanultak németül és angolul is. Ivan Turgenyev már gyermekkorában történelmi regényeket és filozófiai műveket olvasott, Puskin és Lermontov versein nőtt fel, tizenévesen ő maga is verseket írt, francia helyett inkább oroszul szeretett beszélni, sok időt töltött a cselédekkel, a földeken dolgozókkal, tapasztalta saját szülei földesúri önkényuralmát. 20 évesen Berlinbe utazott filozófiát hallgatni, itt kezdte el érdekelni a politika és a társadalomtudomány, a filozófusok közül főként Hegel nézetei hatottak rá. 25 évesen jelent meg első elbeszélő költeménye, a Parasa. Belinszkij biztatására novellasorozatba kezdett, a vidéki földesurak és parasztok életéről, Egy vadász feljegyzései címmel. A könyvet a szentpétervári cenzor visszautasította, a moszkvai azonban - tekintettel ismert családjára - engedélyezte. Megjelenését botrány övezte, a cenzort elbocsátották, a kiadványokat betiltották, Turgenyevet pedig lázítás vádjával egy évre családi birtokukra száműzték. Az egy év leteltével Turgenyev előbb Németországba, majd Párizsba utazott, ahol végleg letelepedett. A legnagyobb francia írókkal kötött barátságot, többek között Flauberttel, Maupassant-nal és Zolával. 1858-ban jelent meg az anyegini felesleges embertípust ábrázoló Rugyin című regénye, két évvel később pedig a kritikusok által élete fő művének tartott Apák és fiúk, mellyel megteremtette a nihilista jelzőt, amivel főhősét, Bazarovot jellemezte.