Thomas Hardy

Thomas Hardy (Higher Bockhampton, Anglia, 1840. június 2. – Dorchester, Anglia, 1928. január 11.) angol költő és regényíró; a regionális epika egyik legkiválóbb művelője. Kiemelkedő regényeinek színhelye a képzeletbeli délnyugat-angliai megye, „Wessex”. Thomas Hardy 1840. június 2-án látta meg a napvilágot a délnyugat-angliai Dorset grófság mindössze nyolc lakóházból álló kis tanyáján, Higher Bockhamptonban. Édesapja, idősebb Thomas Hardy építőmester volt, s az ötvenes években téglaégetőjében két munkást is alkalmazott. Az író anyja, leánykori nevén Jemina Hand, egy inasnak és lecsúszott nemes lányának gyermeke volt. Amikor későbbi férjével, az író apjával megismerkedett, szakácsnőként és cselédlányként dolgozott a környék tehetősebb házainál. Az író rokonai többnyire béresek, inasok és munkások voltak, a később híressé vált Hardy nem volt túlságosan büszke származására. A család életének menetét az évszakok váltakozása és a templomi kalendárium határozta meg. A kis Thomas érzékeny gyermek volt, s hajlamos volt a depresszióra és a letargiára is, melytől még felnőttkorában sem nagyon tudott szabadulni. Nevelését édesanyja irányította, aki megismertette az angol klasszikusok, Shakespeare és Fielding műveivel. Gyermek és ifjúkorában rendszeres látogató volt egy az otthonukhoz közeli városkában, Puddletownban élő rokonainál, ahol szeme korán hozzászokott a korabeli élet nyers realitásához.: mit jelent a sok gyerek, az alkoholizmus, az árvaság, a betegségek és az osztálykülönbségek nyűge. Szülei kezdetben az értelmes, bár visszahúzódó fiút papnak szánták, de később felülkerekedett bennünk a gyakorlatiasság és 1856-ban építésztanoncnak adták egy dorchesteri restaurátor és építész, John Hicks mellé. A fiú nem hagyott fel a tanulással és erőteljes önképzésbe kezdett. Megtanult görögül, egyházi vitairatokat olvasott és hitvitákat folytatott más felekezetű kollégáival. Ebben az időszakban kötött tartós barátságot Horace Moule-lal, egy anglikán lelkész fiával, aki később híres londoni hetilapnak, a The Saturday Review-nak lett a kritikusa és híres publicistája. 1862-ben Londonba került, ahol Arthur Bloomfield neves építész asszisztenseként dolgozott, s unalmas rajzolgatással töltötte idejét. Ebben az időben írta első verseit, s mindeközben megismerkedett a kor vezető természettudományának jelentős alakjaival, Charles Darwin, August Comte és Herbert Spencer korszakalakító munkáival is. Nagy hatással volt rá az utilitarista John Stuart Mill és a pozitivizmus eszmerendszere. 1867-ben kiábrándult a városi életből és visszatért szülei házába. Többnyire építészeti munkákat vállalt, de közben írt néhány verset és pár novellát.